Ha lemaradtál volna az első részről ITT tudod bepótolni.
II. rész
A szél miatt lassan haladtunk, de kárpótolt minket a gyönyörű táj a vörös dombjaival, szemben messze a Toubkal havas tömbjével. Sötétedésig tekertünk felfelé, de túl magasan sem akartunk éjszakázni, ezért 1100m körül álltunk meg bivakhelyet keresni. Egy kiszáradt kis vízmosás nyújtott kellő védelmet a szél ellen, és nem is voltunk túlságosan szem előtt. Letáboroztunk, szedtünk száraz gallyakat, és megfőztük a szokásos smacklevesünket, amit némi pálinkával öblítettünk le. Időben bevackoltunk a hálózsákokba, és becipzároztuk magunkat a Yakpackba. Hideg éjszaka volt, bőven 0 fok alatt. Az ég kristálytiszta, ennyi csillagot még összesen sem láttam, mint aznap este. Szinte olvasni lehetett a csillagfénynél.
Ahhoz képest, hogy +10 es hálózsákjaink voltak, nem fagytunk szét, de a reggeli forró kávét nem cseréltem volna el semmire. Korán útnak indultunk, spóroltunk az erőnkkel és a vízzel is, mert innentől a vízszerzés nem volt egyszerű feladat. Nem voltak falvak, és patakok sem. 1600-1800m re kellett felmásznunk, viszonylag kijárt utakon, ami néhol keskeny szamárjáratra váltott. Megkönnyebbültünk, mikor a gerincről megpillantottunk a távolban egy élénkzöld teraszos, dús növényzetű völgyet. Biztosak voltunk benne, hogy ott folyóvíz is van. Az ereszkedés gyorsan ment, nem egész egy óra alatt leértünk a völgyben megbúvó kis berber faluba.
A gyerekek rögtön kitódultak elénk, nem sűrűn látnak túrabicajost. Még arról is sikerült meggyőzni minket, hogy a falu felső részén bolt is van. Hát bolt az nem volt, viszont elvittek a falu vezetőjéhez, aki "vendégül" látott minket. Beléptünk a jellegzetes berber, kívülről nem túl bizalomgerjesztő ablaktalan kockába. Belül teljesen más világ fogadott. Az üde virágos udvart veszik körbe a szobák, amik tiszták, takarosak, és vidám színekben pompáznak. Láthatóan a nappaliban kaptunk helyet, ahol egy kis asztalkán kívül a TV volt a másik berendezési tárgy. Menta tea, méz, olivaolaj és lepény. Ez volt a menü. Falnak nem mentünk tőle, de amikor az öreg benyögte, hogy hány eurót szeretne a vendéglátásért, no attól majdnem. Végül lealkudtuk 20 eurónyi dirhamra, ami így is az út legdrágább mentateájára volt. Igazából nem sajnáltuk: jó helyre ment látva azt a rengeteg gyereket. Nem is beszélve az élményről, hogy láthattunk egy ilyen csodás portát belülről.
Imoulass tűnt még aznap estére elérhető falunak, ahol szállást találhatunk, de nem is a fedett hely, inkább a meleg étel esett volna jól. Nem volt szerencsénk, itt nem találtunk szállást. Elég késő volt már, de szállás és a melegétel reményében úgy döntöttünk leereszkedünk Taroudantba. Ez még majd 40km volt, de repesztettünk lefelé. Ezzel magunk mögött is hagytuk az Atlaszt, kicsit bántuk, de az idő pont másnap fordult rosszra: le