Copyright Bikepacking Hungary - Kalandbringás Sportegyesület 2020
Budapest, Hungary

info@bikepackinghungary.com

Bikepacking túra Marokkóban - 1. rész


Marokkó, Sous Massa

túra: MTB, bikepacking

időtartam: 6 nap, 2018 február eleje

táv: kb 600 km

szint: kb 8000 m

utak aszfalt/terep : 40/60%

Táskák: Saját tervezésű és gyártású YAKPACK, váztáska, nyeregzsák, bicajszállító többfunkciós táska. + 20l-es hátizsák

Navigáció: LOCUS


Mindig is szerettem volna eljutni Afrikába, lehetőleg a szokásos, 'fly and ride' módon. Aztán 2018 februárjában adódott az alkalom és a társak, ezért aztán neki is vágtunk. Sajnos csak egy hetünk volt a mókára, ami így utólag kevésnek bizonyult. Az vigasztal, hogy kettő is kevés lett volna.


I. rész


Marokkó nyugati csücskében, Agadirban szállt le a gép. Egy óra alatt összeszereltünk, és elpakoltunk, este kilenc körül már tekertünk a reptérről a szállás felé. 4 csillagos nagy hodály az óceánparton. Még tapasztalatlanok lévén, amint megláttunk egy Mekit gyorsan bevágódtunk harapni valamit, nem akartuk az úti készleteket pusztítani, és nem tudtuk találunk e nyitva még bármit a városban. Sört csak a szállodában kaptunk, méregdrágán. Azt hiszem ha negatívumot lehet említeni Marokkóval kapcsolatban akkor az a repülőtéren elkobzott drón - persze visszaadták kilépéskor -, és a sörhiány. Muszlim ország lévén az alkoholfogyasztás tilos, és ezt általában tartják is. A turistás helyek fel vannak készülve, saját sörük is van Casablanca néven.

Az országba való belépés nem egyszerű, toll legyen nálad, mert ki kell tölteni egy kis fecnit: névvel, foglalkozással látogatás céljával. A csomagokat ellenőrzik, átvilágítják, még a legvégén a reptérről kilépéskor is. Drónt tilos bevinni az országba, és elvileg kamerát is. Nem derült ki pontosan milyen kamerát, mert a fényképezőket és a Goprot átengedték. Szerencsére a pálinkánk a kerékpárok kulacsában volt, így az nem szúrt szemet senkinek sem. Egyébként alkoholt szintén nem lehetne bevinni. A drónt pedig, mikor visszaadták kiutazáskor, vámletétet számoltak fel utána.


Másnap az agadiri decathlonban szereztünk gázpalackot. Ezután feltankoltunk vízzel, és nekivágtunk az Atlasznak. A terv az volt, hogy kihasználjuk a jó időt, fent maradunk a hegyen, amíg csak lehet, és a végét gyorsan lecsapjuk síkon visszafelé. Ahol aszfalton jártunk nem volt nagy forgalom, és bár mindenki figyelmeztetett, hogy rettenetes a közlekedési morál, mi ezt nem tapasztaltuk. Odafigyeltek, kikerültek nagy ívben, még elsőbbséget is adtak. Az első cél a Paradise Valey volt, ami kb 1000 m magasan van Agadirtól északkeletre, és olyan 40-50 km tekeréssel elérhető. Itt általában aszfaltozott úton haladtunk, nem volt olyan rövidítés, ami megérte volna. A kanyonig vezető út is csodálatos volt, utolsó szakasza már egy szűk völgyben vezetett, a helyi viszonyokhoz képest kies tájon, pálmafák és argánerdők között. Ameddig tudtunk, bicajjal haladtunk a szűk egynyomos ösvényen is, a kanyonba viszont már csak gyalogosan, kőről kőre ugrálva, néhol a falon mászva lehetett továbbjutni. Az oda vissza zergézés végére szinte be is esteledett. A napnyugta 6-7 közt volt, és nagyon hirtelen lett sötét. Kinéztük egy kávézó kis teraszát, vacsorát és mentateát is kaptunk, majd megalkudtunk a házigazdákkal, hogy ott alszunk a teraszon. Szuper volt, nem voltunk túl magasan, az idő éjszaka is kellemes, fagypont feletti hőmérséklettel.

Reggeli után indultunk tovább, sajnos nem sikerült elég korán, mert a háziak kicsit tovább aludtak. Az aznapi cél a La Grotte Timdouine volt, amit teraszos sziklafalaival leginkább a Grand kanyonhoz lehetne hasonlítani. Érdekessége egy cseppkőbarlang a kanyon oldalában, ami 7 km hosszú. Sajnos túl későn értünk oda, és bár lámpa volt nálunk, csak párszáz métert haladtunk a barlangban. A sok víz is kedvünket szegte: nem volt váltás cipő, a vizesben tekeréshez pedig nem elég meleg, és másnapra nem száradt volna meg semmink. Ráadásul már nagyon éhesek voltunk, és egy hirtelen talált szálláson már vártak is minket vacsorával. Sajnos ezért az egyébként aktív barlangban csak pár száz métert néztünk meg. De a sok víz is kedvünket szegte, nem volt váltás cipő, a vizesben tekeréshez pedig nem volt túl meleg, és másnapra nem száradt volna meg semmi. Mindenesetre ez a barlang felkerült a bakancslistára, de a bejárására egy napot rá kell szánni.

Vendéglátóink itt is végtelenül kedvesek voltak, isteni tajine-t kaptunk vacsorára, ami itt csirkéből készült. Ez a marokkóiak egyik legjellemzőbb étele, egy különleges agyagedényben készítik, melynek szintén tajine a neve. Az alja lapos a fedele pedig csúcsos, ezért az étel benne alul sül, felül párolódik. Hagyma, hús (csirke, marha, birka, vagy kecske) és mindenféle zöldség, krumpli paradicsom, répa, borsó, citrom, mazsola, datolya, olivabogyó, fűszerek. Az elkészítése roppant egyszerű. Odateszed az edény alá a faszenet, hústól függően 1,5-3 óra és kész. Nagyon ízletes, jobb híján otthon öntöttvas wokban, sütőben készítettem el.

Másnap a szokásos lepény, méz, olivaolaj, mentatea reggeli után indultunk tovább Argana felé. hogy újra nekivágjunk a hegyeknek. Kegyetlenül erős szelünk volt egész délután, és túl meleg sem volt. A táj is változott, egyre megfontoltabban kellett vizet vételeznünk. A vízhiányra fel voltunk készülve: vittünk víztisztítós kulacsokat, hogy szinte bármiből tudjunk ihatót nyerni. Ebből a szempontból kedvező volt az időjárás, egyrészt néha esett, másrészt nem volt túl meleg sem. Arganában se bolt, se étterem nincs, viszont van bank, ahol pénzt legalább lehet váltani. Mi nem a főúton haladtunk, találtunk egy rövidebbet, de kiderült, ha fel akarjuk tölteni a készleteinket, csak vissza kell mennünk a főútra. Itt a boltban kaptunk mindent, és még lepénybe gyüszkölt kockasajt- olajoshal kombót is, ez tökéltes volt ebédre. Argánát ismét elhagyva kelet felé tartottunk, a magasabb régiók felé.


Folytatás következik...


Írta: Chrien Karel

YAKPACK

297 megtekintés