Túrám 43 napig tartott és 4507,7 km-rel, valamint +56290 m szintemelkedéssel a hátam mögött ért véget.
Az események ilyenkor olyan gyorsan követik egymást, hogy az agy csak "tömörített formátumban" tudja raktározni őket, idő kell, míg minden "kicsomagolódik". Bizony rengeteg élményt kaptam ettől az úttól, többségében hihetetlenül pozitívakat, és az a kevés negatív, ami közbejött, inkább csak a kalandfaktort színesítette. Egy biztos: nehéz abbahagyni egy ilyen utazást.
Az ember persze elfárad és a pihenés jól esik, ez tagadhatatlan. Azonban a napi rutin olyan mértékben lesz természetes 43 nyeregben, napsütésben, esőben, szélben, madárcsicsergésben, felfedezésben és kalandban eltöltött nap után, hogy ezek a megszokottá és teljes mértékben mindennapivá váló dolgok hirtelen hiánya szinte őrjítő tud lenni.
Hosszú évekre visszamenőleg mindig is az volt a stratégiám, hogy indulás előtt nagyjából összeraktam egy útvonaltervet, de a pontos tervezés mindig a túrán történt meg a magammal cipelt térképek segítségével - a reggeli kávé közben, a sátorban. Ez mindaddig jó megoldás, míg a táskákban van elég hely egy köteg térképnek.
Azonban most viszonylag kevés cuccal akartam nekiindulni. Így maradt a 21. századi technika: egy a Garminra előzetesen feltöltött útvonalat szerettem volna követni, lehetőleg legkevesebb papírtérképes kiegészítéssel. A terv egyszerű volt: főútakon minimális mennyiséget menni, és inkább eldugott kis utakon, kimondottan kerékpáros túraútvonalakon, kerékpárutakon tekerni. Ráadásul kerékpárom jellegéből adódóan az sem okozott fejtörést, ha burkolatlan erdei utakra, akár ösvényekre tévedek, miközben a tengertől tengerig haladok.
Persze rászántam az időt: a tervezés fázisa több mint két hónapig tartott. Amikor volt néhány percem, Bikemap-en "araszról-araszra" kreáltam valami tervecskét egy adott szakaszról, többnyire utánanézve gondosan a részleteknek, aztán szép lassan összejött egy mappa egy csomó gpx fájllal. Ezeket megszámozva töltöttem fel a Garmin-ra, aztán jöhetett a kaland. Akadtak néha-néha olyan 100-200-300 km-es szakaszok, amikről időhiány miatt végül nem készült előzetes terv, de ezeket remekül megoldottam a "régi módszerrel", sőt még jó is volt időnként ez a fajta változatosság is. Mindent egybevetve: az útvonal zseniális lett és remekül bevált az előzetes terv.
A sok-sok kis utacska, földút, túraút, kerékpárút mellé azért becsúszott néhány száz km főút, sőt néhány km-nyi autópálya is, de a forgalom okozta a legkevesebb gondot a túrán. Az összesen nagyjából 350-400 km burkolatlan útszakaszt pedig igazi különlegességnek éltem meg egy európai csomagos túrán.
Velekei Balázs írása.
További képeket és élményetet találtok a túráról a Passo Túrák Facebook oldalon.