Szarvasűzés a Börzsönyben - a Hungarian Divide útvonalának tökéletesítése

1200 kilométernyi utat összerakni nem kis feladat. Melyik út kerülhetett be, és melyik nem a Hungarian Divide-ba? Milyen szempontokat kell szem előtt tartani egy-egy szakasz kijelölésekor? Ki járja be ezt a rengeteg kilométert? Ezekről, és még sok minden másról kérdeztem Gangel Marcit, a Bikepacking Hungary egyik alapító tagját, és frontemberét. Az "interjúra" stílszerűen, egy új pályaszakasz bejárása közben került sor.


-De nem jegyzetelsz?

-Á, megjegyzem, mondd csak!


Már a gimiben és az egyetemen is ebből “éltem”; amit hallottam, visszamondtam. Hellyel-közzel. Most viszont nagyon igyekeztem, hogy semmi ne terelje el a figyelmem és mindent megjegyezzek (hellyel-közzel sikerült is). Csak a havas-jeges ösvényen való egyensúlyozás és Marci szavai voltak. Körben a csendes erdő, az ősz utolsó napjainak suttogott istenhozzádott.


Péntek este hívott Marci, hogy végül van-e kedvem vele tartani a másnapra beiktatott, pályabejárásra a Börzsönybe. A Hungarian Divide egy nagyon fiatal esemény, és az útvonala, bár végigmentünk rajta, még sincs kész. Tökéletesíteni szeretné a BPH, hogy még többet kihozhassanak a résztvevők belőle. Vannak szakaszok, amik nem feltétlenül a legjobbak minden szempontból. Ez a bejárandó rész is egy ilyen. A börzsönyi etap, Nagy-hideg-hegy és Diósjenő közötti szakaszának, egy módosított változatát tekernénk végig.

De miért nem felelt meg? És miért most, ebben a farkasordító hidegben kellett, hogy menjünk? Olvass tovább, és mindenre fény derül!


November 28. szombat délelőtt, szürke, ködös, felhős idő van, a hőmérő 2 fokot mutat Kismaroson. Marcival a “szarvasos parkolóban” találkozunk. Egy gyors mákos és túrós rétes befalása után már készen is állunk, hogy nekiinduljunk.

Az útvonalunk:

  • Kismaros

  • Királyrét

  • Nagy-Hideg-hegy

  • Csóványos

  • Foltán-kereszt

  • Pénzásás

  • Diósjenő

  • És valahogy vissza Kismarosra.

Nem ver a víz, ahogy pörögnek a lábaim, itt-ott picit alul öltöztem, de ugye ahogy a mondás tartja (amit tuti, hogy felkészült, eleget edzett és jó felszereléssel bíró emberek találtak ki): “Minden fejben dől el.” Marci szépen megfogalmazta hazafelé: “A Börzsöny megnézte, hogy miből vagyunk.” Hát.., de ne ugorjunk a végére, hiszen még csak most kezdtük el. Még bele se melegedtünk.


Királyréten nagy a csend, elmaradnak a hömpölygő turista tömegek. A Cseresznyés-parkolónál már nagyobb, gyalogtúrás társaság verődött össze. Kedélyesen köszöntjük egymást, nevetésük elkísér a kanyarig, mi ráfordulunk a dózer útra.

Az erdő valami fantasztikus látványt nyújt. Nem is hó az, ami fehérre festette a fák ágait és egy idő után a földet is körös-körül, hanem megfagyott zúzmara. Kísértetiesen gyönyörű, ahogy a köd a tájra ül. Helyenként 20 méter lehet a látótávolság. Beszélgetünk minden féléről. Munkáról, bringázásról, tervekről. Magas-Taxtól már le van fagyva a föld több helyen, mínusz 3 fok van. Megállunk, fotózunk, nem bírunk betelni a körülöttünk ringatózó fehér csenddel.


Ekkor jön az ötlet!

- Te Marci, hadd csináljak már veled egy riportot! Meséld már el, hogy születik meg egy bikepacking esemény útvonala! Szerintem ez sokakat érdekelne.

-Oké, de nem jegyzetelsz?

-Á, megjegyzem, mondd csak!


És Marci mesélni kezdett. Mindenek előtt azt kell eldönteni, hogy milyen eseményt szeretne a rendező. Országúti, gravel, vagy mtb túra lesz? Az első, útvonal tervezés szempontjából, egyszerűbb műfaj (vagy mégse?), mert itt nincs szükség speckó térképekre. Nem úgy a másik kettő, hiszen letérünk az aszfaltról és irány az erdő.


Oké erdő, mező, de ott rengeteg út van. Melyek jöhetnek egyáltalán szóba? Olyan jelzett vagy jelzettlen utakat kerestek Marciék, amik többnyomtávosak, így megoldható rajta a párhuzamos, gyalogos-kerékpáros forgalom. A Hungarian Divide nagy dobása az volt (bár ezt valószínűleg a legtöbb induló nem is tudta), hogy minden km út engedélyezve volt (amennyiben engedély köteles volt). Ez pl. azért is fontos, hogy az erdészetek tudják, hogy az adott területen esemény folyik és ne rendezzenek ott pl. vadászatot (Az egy más kérdés, hogy ezt nem minden esetben tartották be. - saját tapasztalat).


Ha tehát engedély köteles, azt le kell levelezni az adot erdészettel, kifizetni a megadott díjat.


A Hungarian Divide különlegessége, hogy Magyarország majdnem minden hegységén keresztül halad. Ez alól a Mecsek, a Kőszegi-hegység és a Velencei-hegység csak a kivétel. Érinti a Dunántúli-középhegység minden tagját, és az Északi-középhegység is szinte végig van bringázva.


Ha megvan, hogy nagyjából merre menjen a nyomvonal (a Dividenál konkrétan É-K-ÉK volt az uralkodó irány, de volt hosszabb délnek tartó szakasz is), akkor jön a kapcsolatkeresés-építés. Olyan emberek után kutat a tervező, akik jól ismernek egy adott vidéket. Nem csak úgy bringázgatnak, de fejből tudnak A,B,C opciókat két pont között. Ismerik a szép szakaszokat, ahol akár valami különleges bújik meg, amerre érdemes menni. "Nem csak az a cél, hogy km-t gyűjtsünk meg szintet, hanem, hogy minden tájegység ékköveit mutassuk meg!"

Sok tájat Marci maga is elég alaposan ismert, de szinte fekete folt volt a Cserhát és a Zemplén. “Egy ismerősnek vagy egy ismerőse, aki sokat terepbringázik a Zemplénben, rendez is eseményeket, keressük meg!” Fontos, hogy nagyon megbízható legyen az illető. Általában a szűkebb ismerősi kör ismerősei közül kerültek ki a felderítők.


Ezek az emberek általában rögtön kötélnek állnak, és szívesen segítenek. Főleg a nagyobb “ütőereket” összekötő “hajszálerek” javaslatánál van nagyon nagy szükség a helyi erőkre. Ő ismer egy szekérutat, vagy egy ösvényt, ezeket mi sosem találnánk meg. Ebben rejlik az útvonaltervezés esszenciája. Hogy miként kötöd össze a részeket.


Az illető kimegy az adott szakaszra, és digitálisan rögzíti a nyomvonalat. Ezt küldi el nekünk. Ezek a gpx fájl darabkák lesznek egy nagy lánccá összefűzve.

Szempont, hogy minden évszakban járható legyen, ne legyen eszméletlenül technikás, ne legyen benne rengeteg tolós rész. Az élvezhető határokon belül (ennek mértékéről megoszlanak a vélemények), végigbringázható legyen, de azért adjon kihívást.

"Aszfalt csak annyi van benne, amennyi muszáj, amennyi ahhoz kell, hogy összekössük a terepes részeket. Ez egy nagy cél 2021-re, hogy az Északi-középhegységben kevesebb aszfalt legyen az útvonalban."


A Nagy-Hideg-hegyi Turistaházhoz közeledve látjuk, hogy nagyobb társaság áll a teraszon. Ez nem jelent sok jót. Be lehet vajon menni? Tocsogok az izzadságban. Az étterem zárva, egy kis ablakon adnak ki forralt bort, teát, sört, rövidet, jelenleg csak kp. ellenében. Jó lenne felmelegedni, Marcinál csak kártya van, nálam meg semmi, mert a cipősszekrényen felejtettem a tárcám. Akkor marad a meleg víz a csapról, és a saját nasi a táskákból. Az előtérbe hál Isten beengednek.


Picit olvadunk, száradozunk, mellettünk kedves pár eszi a szendvicsét, mellé Jägert kortyol üvegből. Elkérem a kajás zacskójukat, amit egy sajáttal egészítek ki, hogy mindkét cipőmbe jusson egy. Egy plusz réteg, talán ér valamit a lejtőzésnél.


Összeszedelődzködünk, és a Csóványos felé vesszük az irányt. A turistaház után izgalmas, technikás lejtőzés következik aztán rákanyarodunk a piros háromszögre. Ez nem lesz része az útvonalnak, csak a sportérték miatt vettük bele. Az ösvény amin megyünk csúszós, még szárazban is technikás, így lefagyva kellően izgalmas. A Race King külsők elég hamar elfogynak a jeges-szottyos mászásoknál. Tolom. A Csoványoson (is) köd, sok a gyalogtúrázó, két bringás kolléga is akad. Innen megint csak kellemes lejtőzés a Foltán-keresztig (vagy sokan, a keresztet készítő elírása miatt, Fultán-keresztnek ismerik). Így ködben, még szomorúbb, még hátborzongatóbb a hely. A tisztáson álló kereszt egy meggyilkolt erdésznek állít örök emléket.



Ha minden igaz, az új szakasz erre vezet majd. Innen egy erdészeti úton ereszkedünk le Diósjenő határába a Királyháza felé vezető aszfalt útra. Itt már nyoma sincs a fagyott talajnak. Minden sokkal ősziesebb. Ránézünk az óránkra, Kettő felé jár. Még van másfél, két óránk sötétedésig. Előttünk még jócskán van bejárni való, de sebaj, lámpánk van, a környéket és az utat hazafelé jól ismerem, picit belecsúszunk az éjszakába majd.


Marcival felvesszük a beszélgetés fonalát ott, ahol abbamaradt. Ahova nincs kontakt, ott jön a térkép tanulmányozás. Több opció is van. Az egyik a Strava heat mapje. Ennek a funkciónak az a lényege, hogy forgalom alapján jelöli az utakat. Egy adott úton, ösvényen minél gyakrabban straváznak, annál határozottabban jelenik meg a térképen. Ezen jól lehet keresni forgalmas (terep) útszakaszokat, ami a járhatóságról, népszerűségről tájékoztat minket. Lehet szűrni futásra, kerékpározásra, még vízi útvonalakra is


A másik módszer, hogy megnézzük a Ride with GPS és hasonló alkalmazásokban a nyílt utakat, amelyek szabadon letölthetők. Itt is találni kincseket.


Ha már semmi más módszer nem marad, akkor jön a papír-, turistatérkép és az expedíció

Marci elárulta, hogy mindegyik módszerre szükség volt a Divide útvonaltervezése során. Az útvonal, amit ma bejárunk, szintén egyfajta fúzió. Zoli tudott egy utat, elmondta melyik az, mit kell róla tudni, megtaláltuk a hozzá tartozó gpx fájlt, amit letöltöttünk a telefonra, az átkötő részeket meg turistatérképen néztük, ezúttal telefonon.


Egy-egy terepbejárás 1-4 napig tart, napi 40, max. 110 km-es távval. Több olyan szakasz is van, amit többször be kell járni, többször kell nekifutni. Természetesen nem ugyanazt a szakaszt tekerik újra végig, de ha elindulsz egy részen és 20 km után jön egy vállalhatatlan rész, akkor nem mész vissza 20 km-t és indulsz el újra, egy másik variáción. Akkor azt feljegyzed, hogy “itt és itt, ezért meg ezért nem jó” és mész tovább. Oda újra vissza kell majd menni egy másik alkalommal.


“Útközben jegyzeteket készítünk, én magam digitálisan jegyzetelek. Befotózok egy adott pontot (hogy később is emlékezzek rá) és jegyzetet írok hozzá.” - meséli Marci.


Ha aludni kell, akkor inkább fizetett szállásra mennek a felderítők, idő takarékosabb és hát azért már hidegek is vannak késő ősszel és télen.


-Amúgy miért télen mentek bejárni? - Egyszerű, ilyenkor van rá időnk.


- És mi baj van a Börzsönnyel? Miért kell újratervezni?

- A Börzsönyben lévő szakasz, ami a tavalyi útvonal is, nagyon rövid és hamar kilép a hegységből. Igyekszünk minden tájegységből annyit megmutatni, amennyit csak tudunk. Ezért szeretnénk beletenni még egy kurflit ebbe a szakaszba, mielőtt Diósjenőnél maga mögött hagyja a Börzsönyt az útvonal.



Elkezdünk mászni az átkötő úton Pénzásás felé, combos 200 m a szintkülönbség 4 km alatt. Nem állunk meg, menet közben gyönyörködünk a turistaházban. Diósjenő alá érünk, az erdőben fakitermelés folyik, ez mély sebeket ejt a talajon. Mintha nem is ösvényen, hanem egy nagy szörny karom nyomában tekernék.

Ez a rész puha, sáros, de nem ragadós. Ez azért jó hír, mert ha most, ilyen időben járható, akkor nyáron, egy kiadós esőzés után sem lesz talán nagy gond.


Szekérúton érünk be Diósjenőre, ahol csak áthaladunk, megyünk tovább Nógrád felé. Itt döntés elé állítom Marcit. Menjünk vissza Királyrétre, végig gravel, mászás, vagy menjünk Magyarkút-Verőce felé, át a kéken-kékplusszon, terepen? Ez utóbbi lehet, hogy valamelyest saras lesz. Naná, hogy az erdőt választja, nem is tudom mire számítottam. Nos kiderül, hogy a lehet az biztos, a valamelyest pedig tökig érő, agyagos. Nem volt az évszázad ötlete ezt az útvonalat választani (felajánlani nem kellett volna!), de később Marci megnyugtat, hogy a legtöbb terepbejárás egy ponton úgyis valami ilyesmibe torkollik. Büszkén könyvelem el, hogy akkor most már “ofisöli” terepet vagyok bejárni, aztán anyázva vakargatom egy bottal, a makacs agyagtól megszorult kereket.

Átverekedjünk magunkat a “börzsönyi poklon”. Zalai bringások, szevasztok! Jelentem, nekünk is van hasonló lélekvámpír útvonalunk! Aztán a már jól ismert, pulik ugatása fogad az első háznál Magyarkúton. Innen már laza (persze közben szétfagyok), aszfalton haza Kismarosra. Konklúzió:

Már írtam a Jézuskának, hogy téli bringás cuccot kérek idén karácsonyra. És Tiának megint igaza volt! Ha jön az érzés, a gondolat, hogy a kocsiban fel kéne kapcsolni a lámpát, akkor kapcsold fel! Vagyis, ha már a kérdés feltevése előtt érzed, hogy a havered azt az utat választja, amerre szívás menni, egyszerű: ne ajánld fel!


Fotó: Boros Balázs Mókus, Gangel Marcell

Szöveg: Boros Balázs Mókus




399 megtekintés

Copyright Bikepacking Hungary - Kalandbringás Sportegyesület 2020
Budapest, Hungary

info@bikepackinghungary.com