top of page

Szarvasűzés a Börzsönyben - a Hungarian Divide útvonalának tökéletesítése

1200 kilométernyi utat összerakni nem kis feladat. Melyik út kerülhetett be, és melyik nem a Hungarian Divide-ba? Milyen szempontokat kell szem előtt tartani egy-egy szakasz kijelölésekor? Ki járja be ezt a rengeteg kilométert? Ezekről, és még sok minden másról kérdeztem Gangel Marcit, a Bikepacking Hungary egyik alapító tagját, és frontemberét. Az "interjúra" stílszerűen, egy új pályaszakasz bejárása közben került sor.


-De nem jegyzetelsz?

-Á, megjegyzem, mondd csak!


Már a gimiben és az egyetemen is ebből “éltem”; amit hallottam, visszamondtam. Hellyel-közzel. Most viszont nagyon igyekeztem, hogy semmi ne terelje el a figyelmem és mindent megjegyezzek (hellyel-közzel sikerült is). Csak a havas-jeges ösvényen való egyensúlyozás és Marci szavai voltak. Körben a csendes erdő, az ősz utolsó napjainak suttogott istenhozzádott.


Péntek este hívott Marci, hogy végül van-e kedvem vele tartani a másnapra beiktatott, pályabejárásra a Börzsönybe. A Hungarian Divide egy nagyon fiatal esemény, és az útvonala, bár végigmentünk rajta, még sincs kész. Tökéletesíteni szeretné a BPH, hogy még többet kihozhassanak a résztvevők belőle. Vannak szakaszok, amik nem feltétlenül a legjobbak minden szempontból. Ez a bejárandó rész is egy ilyen. A börzsönyi etap, Nagy-hideg-hegy és Diósjenő közötti szakaszának, egy módosított változatát tekernénk végig.

De miért nem felelt meg? És miért most, ebben a farkasordító hidegben kellett, hogy menjünk? Olvass tovább, és mindenre fény derül!


November 28. szombat délelőtt, szürke, ködös, felhős idő van, a hőmérő 2 fokot mutat Kismaroson. Marcival a “szarvasos parkolóban” találkozunk. Egy gyors mákos és túrós rétes befalása után már készen is állunk, hogy nekiinduljunk.

Az útvonalunk:

  • Kismaros

  • Királyrét

  • Nagy-Hideg-hegy

  • Csóványos

  • Foltán-kereszt

  • Pénzásás

  • Diósjenő

  • És valahogy vissza Kismarosra.

Nem ver a víz, ahogy pörögnek a lábaim, itt-ott picit alul öltöztem, de ugye ahogy a mondás tartja (amit tuti, hogy felkészült, eleget edzett és jó felszereléssel bíró emberek találtak ki): “Minden fejben dől el.” Marci szépen megfogalmazta hazafelé: “A Börzsöny megnézte, hogy miből vagyunk.” Hát.., de ne ugorjunk a végére, hiszen még csak most kezdtük el. Még bele se melegedtünk.


Királyréten nagy a csend, elmaradnak a hömpölygő turista tömegek. A Cseresznyés-parkolónál már nagyobb, gyalogtúrás társaság verődött össze. Kedélyesen köszöntjük egymást, nevetésük elkísér a kanyarig, mi ráfordulunk a dózer útra.

Az erdő valami fantasztikus látványt nyújt. Nem is hó az, ami fehérre festette a fák ágait és egy idő után a földet is körös-körül, hanem megfagyott zúzmara. Kísértetiesen gyönyörű, ahogy a köd a tájra ül. Helyenként 20 méter lehet a látótávolság. Beszélgetünk minden féléről. Munkáról, bringázásról, tervekről. Magas-Taxtól már le van fagyva a föld több helyen, mínusz 3 fok van. Megállunk, fotózunk, nem bírunk betelni a körülöttünk ringatózó fehér csenddel.