Elkaptuk Marcit egy interjúra, hogy beszámoljon a Vasvár-Colle Delle Finestre távon tapasztaltakról, a kihívásokról és az élményeiről.
Mióta foglalkoztat a kerékpározás és mi volt az a pont, amióta komolyabban foglalkozol vele?
Gyermekkorom óta sportolok. 2009-ben kerültem katonai iskolába, ott elkezdtem futni, ami nagyon jól ment. Tovább kerestem a kihívásokat, amit a triatlonban találtam meg, ahol már megjelenik a bringa. Teljesítettem pár triatlon versenyt, de 2 évvel később ezt az ágat abbahagytam. Eladtam minden felszerelést és csak futottam egy ideig. 2016-ban kezdődött ez a mostani, harmadik fellángolás, ami úgy néz ki tartósabb lesz.
Melyik volt az eddigi legnagyobb utad?
Ez! 2016-ban mentem első ízben egy hosszabb távot, Vasvárról letekertem Horvátországba. Tavaly teljesítettem egy Torino - Nizza távot, ami nagyjából 700 kilométeres útvonal, 16.000 m szint emelkedéssel.
Mi alapján raktad össze a mostani útvonalat?
A Finestre egy iszonyatosan jó hely, ez a világ egyik legikonikusabb emelkedője. Mivel tudtam, hogy idén a Giro el fog menni a Finestre csúcsig, így nem volt kérdés, hogy itt az alkalom.
Hány nap, hány kilométer, hány méter szint különbséggel és milyen időjárási viszonyokkal küzdöttél meg?
Összesen 58,5 órát töltöttem a nyeregben, 1162 kilométert tekertem, 9616 méter szintkülönbséggel.
Mit vittél magaddal az útra? Hogyan csomagoltál?
A felszerelés összesen 20 kg volt, amiből 11 a bringa és 9 volt a “csomagom”. 2 váltás ruhát, hálózsákot, matracot meg olyan kiegészítőket vittem, amik arra kellenek, hogy túléljem a túrát (pótgumi, láncolaj, multi tool, 1 elsősegély készlet, naptej). Miell mezben tekertem, amit naponta mostam. A mez alatt folyamatosan volt rajtam egy merinó réteg, ami nagyon jó, mert izzadság elvezető, és jól véd a hideg/meleg ellen.
8 nap, 7 éjszaka. Hol aludtál?
7 éjszakából 3-at töltöttem szálláson, és négyet kint a szabadban.
Szabadban?
Igen, teljesen random dőlt el, hogy aznap hol alszom. Minden nap érzésre tekertem, de végig tudtam tartani azt a napi átlagot, ami ahhoz kellett, hogy időben eljussak a csúcsra. Amikor már megvoltak ezek a napi átlagok, és éreztem, hogy szállást kell keresni, akkor elkezdtem kutatni egy megfelelő helyet. Volt, hogy ez egy úszó stég volt vagy épp egy hangulatos játszótér.
Milyen volt az időjárás?
Egyáltalán nem volt kegyes. Az első 5 nap hosszabb-rövidebb ideig esett és hűvös volt. Összesen úgy 60-70 kilométert tekertem szakadó esőben. A másik véglet az volt, amikor 35 fokban kerékpároztam. Ha lenne választásom inkább a meleget választanám.
Milyen volt maga az útvonal? Mennyire voltak veszélyes autós szakaszok?
Egy nagyon jó, Komoot nevű túratervező programot használtam. Ha tervezel egy útvonalat megadja, hogy abból mennyi a főút, mennyi az autóút, a kerékpárút, a földút és így tovább. Ezzel terveztem meg és úgy nézett ki, hogy nagyon forgalmas útból csak 100 kilométer volt összesen, a többit meg bringa úton, nagyon alacsony forgalmú úton, illetve egy rövid szakaszt földúton tekertem le.
És nem voltak olyan gondolataid például, amikor 35 fokban tekertél felfelé a 14%-os emelkedőn, hogy „huh, mit vállaltam.. ez lehet, hogy hülyeség volt??”
Nem. A cél vezérelt! Tudtam, hogy ott az a hely, amit imádok és különleges még „szárazon” is felmenni rá, nemhogy ilyen extra alkalommal. Úgyhogy ha fáradt voltam erre gondoltam. Meg amúgy sem szoktam feladni.
Gondoltad volna 5 évvel ezelőtt, hogy ezt meg fogod csinálni?
Igen! 5 évvel ezelőtt már bennem volt!
Mi a következő nagy terv?
Most megyek júliusban egy teljesítménytúrára, ami Lengyelország déli határától az Északi-tengerig, Gdanskig fog tartani, és kb. 1200 kilométer lesz ismét.
Vannak még híres útvonalak, amikkel meg szeretnél küzdeni?
Vannak bizony!
Mit a Top, amit el akarsz érni?
Hát azt még nem tudom. Vagyis ebben nincs Top. Mindig van tovább! A bikepacking, ez az irányzat amit én csinálok, ami tulajdonképpen nem más, mint egy könnyű súlyú, illetve minimális felszereléssel megoldott teljesítménytúra/kerékpártúra. A legnagyobb limit a nálad lévő élelem és folyadék. Szóval ha ügyes vagy, jól tervezel, ennek nincsenek határai. Ilyen gépekkel csinálnak földkerülő túrákat is.
Mit üzensz egy olyan embernek, aki hasonló túrákba kezdene bele? Milyen tanácsokat adnál neki az eddigi tapasztalataidból?
A legfőbb tanács, amit adni tudok, hogy legyen valami célja. A kérdés, ami minden embernél más, hogy mi ez a cél?
Így a túra után van valami, amit másképp csináltál volna? Valami, amit vittél volna vagy nem vittél volna? Másképp csomagoltál volna?
Persze, hogy van, de erről lehetne külön interjút csinálni. Ez folyamatos tanulás. Tavaly olyan problémáim voltak, hogy elvittem magammal több váltás ruhát és 2-3 nagy pulóvert, teljesen feleslegesen. Nem használtam őket és rengeteg helyet foglalt el. Most is aludtam 10-12 fokban, de vittem egy kabát, és bőven elég volt.
Hogy jobb nekivágni egy ilyen túrának. Egyedül van valakivel?
Valakivel jobb, viszont mindenképpen egy olyan partnert kell választani akivel nagyjából egy szinten vagytok, és tudjátok húzni egymást. Most is volt útitársam az útvonal utolsó negyedére, nagyon köszönöm neki, hogy elkísért! Szintén a partnerrel túrázás mellett szól, hogy van jó pár cucc, amit meg tudtok osztani. Neki például volt sátra, ami nagyon jó volt, azokon a napokon nem kellett egy sima matrac-hálózsák kombót használnom.
Hol ettél az út folyamán?
Mindig valami helyi étteremben, vendéglőben ettem meleg ételt. A sört és a pizzákat nem vetettem meg, ami azt is mutatja, hogy 58 óra tekerés után nem vesztettem a súlyomból, egyetlen egy kilót sem.
Hogy reagált a tested erre a túrára?
Köszönöm, jól! A jobb térdem volt bekattanva egy kicsit, de szerencsére nem volt komoly az ügy. Nem volt izomlázam sem. Ha van egy erős alap edzettségi szinted, akkor nincs baj. A napi átlagom 7-8 óra között volt. A mozgási átlagom a computer szerint 20 km/óra volt, de ebben benne vannak természetesen az emelkedők is. Síkon úgy 25-el haladhattam.
A bringa jól teljesített? Nem voltak technikai problémák?
A bringa az parádé volt, gond nélkül tette a dolgát.
Hány napig készültél a csomagolással és az előkészületekkel?
Már nem tart sokáig egy ilyen felkészülés. Harmadszorra csinálom, rengeteget foglalkozom a témával a szabadidőmben, fejlesztem, csomagolom, tesztelem a bringát. Ez most nagyjából kétszer 2-3 órás blokkból oldottam meg, ami alatt szétszedtem, újra összeszereltem a bringát és a cuccaimat, tettem néhány próba kört.
Nem unatkoztál az út során? Mivel ütötted el az időt? Dehogy! Most rengeteg tartalmat csináltam az út során, ez elég sok időt elvitt. Nagyon jó volt unaloműzőnek is. A tekerés teljesen kikapcsol és tényleg azzal foglalkozom a bringán, ami azonnali megoldandó: hogyan ülök, mennyit kell még menni, hol vagyok, milyen idő van, elázok, nem ázok, hova megyek enni, hol fogok tudni bevásárolni, mit viszek utána magammal, hol tudok lefeküdni aludni. Szóval mindig pörög valamin az agyam és természetesen ilyen alkalmakkor nem a munkán.
Milyen érzés volt, hogy az egész Miell csapat szurkolt neked?
A cégen belül már tudták, hogy van ilyen hobbim. Amikor felmerült, hogy idén egy ilyen túrát tervezek, mindenki őszintén érdeklődő volt, ami már magában nagy löketet adott. Ez volt az első alkalom, hogy nagyobb publicitást engedtem a dolognak, és bár kicsit tartottam tőle, végül bíztatóan sikerült. Rengeteg kollégám szurkolt és a Miell oldal posztjai miatt kaptam számos privát üzenetet is, ami kiváltképp jól esett. A materiális, szellemi és extra szabadnapos támogatást igyekszem azzal viszonozni, hogy a túrák során szerzett feltöltődést maximálisan visszafordítom a munkámba. Garantálom, hogy a túrák során nyert személyes fejlődésemmel hozzájárulok a cég sikereihez.
Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek aki bármilyen formában támogatott! Külön azoknak akik kiemelten kezelték ezt az ügyet, nagyon hálás vagyok érte!