top of page

Kerekek és blendék - interjú Apjok Róberttel

Apjok Róbert fotói nem ismeretlenek a Bikepacking Hungary klubtagoknak és a blog közönségének. A 2020-as Hungarian Divide résztvevői egész biztosan találkoztak a szerény és halk szavú, ámde kíváncsi és kreatív szemű fotóssal. Robival németországi otthonából beszélgettünk fotózásról, a tervezés fontosságáról és saját terveiről. A beszélgetés apropóját Robi nemzetközi elismerése, az angol Bike Magazine magazin fotópályázatának Természet kategóriában szerzett díja szolgálta.



Apjok Robi németországi lakásában - önarckép.
Apjok Róbert németországi otthonában - önarckép.

- Mi volt előbb, a kerékpározás vagy a fotózás?

- Amióta az eszemet tudom pedálozom, az óvodába már két keréken faroltam be. Egy kisvárosban, Makón nőttem fel, ami pont akkora, hogy nincs tömegközlekedés a városban, viszont gyalogszerrel problémásak lennének a mindennapok. Bár az óvoda és a gimi is a velünk párhuzamos utcában volt, én mégis bringával jártam, egyszerűen ez volt a legelérhetőbb, legkézenfekvőbb játékunk a barátaimmal. Mindenkinek volt bringája, csak menni kellett. Óvodás koromban a parkig, iskolás koromban a város környékén, folyóparton, főiskolás koromban pedig egészen a tengerpartig tekertem.


A Scuderia Rosetti kerékpáros közösség reggeli tekerésen. Fotó: Apjok Róbert

A fotózás nagyon aktív, tanulással töltött időszaka általános iskolai éveim derekán kezdődött. Nem emlékszem, hogyan került a kezembe egy Praktika fényképezőgép, de a folyóparton készült képeimet megdicsérte, aki előhívta. A konyhában papírlapokból felállított stúdióban fotóztam tárgyakat. Rengeteg időt sporttal töltöttem, atlétika és kézilabda csapatban is játszottam. Mégis, valamilyen kiválasztási folyamat útján, - biztos nem a jó jegyeim miatt -, néhány osztálytársammal a Makói Videóműhelyben találtam magam. Itt Czibolya Kálmán filmes és pedagógus formált minket, hogy lássunk is, ne csak nézzünk. Neki köszönhetően már fiatalon eljuthattam egy berlini filmes alkotótáborba. Elképesztő gyerekkori élmények kötődnek ezekhez az évekhez, később rendezvényeken, színházi előadásokon és a városi tévéstúdióban segítettük a szakmabeliek munkáját.


Hajnali csendélet bringákkal. Fotó: Apjok Róbert

Sajnos túl fiatal voltam ahhoz, hogy összeálljon a kép, ami mindvégig a szemem előtt volt, és hezitálás n