Kerekek és blendék - interjú Apjok Róberttel

Apjok Róbert fotói nem ismeretlenek a Bikepacking Hungary klubtagoknak és a blog közönségének. A 2020-as Hungarian Divide résztvevői egész biztosan találkoztak a szerény és halk szavú, ámde kíváncsi és kreatív szemű fotóssal. Robival németországi otthonából beszélgettünk fotózásról, a tervezés fontosságáról és saját terveiről. A beszélgetés apropóját Robi nemzetközi elismerése, az angol Bike Magazine magazin fotópályázatának Természet kategóriában szerzett díja szolgálta.



Apjok Robi németországi lakásában - önarckép.
Apjok Róbert németországi otthonában - önarckép.

- Mi volt előbb, a kerékpározás vagy a fotózás?

- Amióta az eszemet tudom pedálozom, az óvodába már két keréken faroltam be. Egy kisvárosban, Makón nőttem fel, ami pont akkora, hogy nincs tömegközlekedés a városban, viszont gyalogszerrel problémásak lennének a mindennapok. Bár az óvoda és a gimi is a velünk párhuzamos utcában volt, én mégis bringával jártam, egyszerűen ez volt a legelérhetőbb, legkézenfekvőbb játékunk a barátaimmal. Mindenkinek volt bringája, csak menni kellett. Óvodás koromban a parkig, iskolás koromban a város környékén, folyóparton, főiskolás koromban pedig egészen a tengerpartig tekertem.


A Scuderia Rosetti kerékpáros közösség reggeli tekerésen. Fotó: Apjok Róbert

A fotózás nagyon aktív, tanulással töltött időszaka általános iskolai éveim derekán kezdődött. Nem emlékszem, hogyan került a kezembe egy Praktika fényképezőgép, de a folyóparton készült képeimet megdicsérte, aki előhívta. A konyhában papírlapokból felállított stúdióban fotóztam tárgyakat. Rengeteg időt sporttal töltöttem, atlétika és kézilabda csapatban is játszottam. Mégis, valamilyen kiválasztási folyamat útján, - biztos nem a jó jegyeim miatt -, néhány osztálytársammal a Makói Videóműhelyben találtam magam. Itt Czibolya Kálmán filmes és pedagógus formált minket, hogy lássunk is, ne csak nézzünk. Neki köszönhetően már fiatalon eljuthattam egy berlini filmes alkotótáborba. Elképesztő gyerekkori élmények kötődnek ezekhez az évekhez, később rendezvényeken, színházi előadásokon és a városi tévéstúdióban segítettük a szakmabeliek munkáját.


Hajnali csendélet bringákkal. Fotó: Apjok Róbert

Sajnos túl fiatal voltam ahhoz, hogy összeálljon a kép, ami mindvégig a szemem előtt volt, és hezitálás nélkül művészeti iskolába menjek. Úgy alakult, hogy a tanulmányaimat nem ezen a pályán folytattam.


- Mi vezetett Téged a kerékpársport fotózásához?

- Két határozott állomása van ennek az útnak, életem különböző szakaszaiban.

Az első egy felismerés volt, főiskolai éveim környékén. Abban az időben montiztam, rajongója voltam a sportnak, non-stop a Pinkbike-on lógtam, még a feloszlás előtti Coastal Crew korszakban. Annyi bringás videót néztem, hogy jobban ismertem Kanada bringás helyeit videókból, mint a Pilist. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy a műfajban fotózni vagy videózni nagyobb öröm, vagy elégedettség lenne számomra, mint a bringázás maga.


'Off-season' tréning. Fotó: Apjok Róbert

A pontot az i-re a Life Cycles című film tette fel. Ez volt az első találkozásom egy olyan produkcióval, amely a bringázást bemutató videók megszokott, akciókamerákkal készített, vagány hangulatát a mozivászonra illő műalkotás szintjére emelte. Egy fiatal filmesnek minden bizonnyal kihagyhatatlanok Tarr Béla filmjei, ugyanígy a Life Cycles is megkerülhetetlen kerékpáros film, melyet azonban nem kizárólag bringásoknak érdemes megnézni. Ahányszor meghallok egy számot a filmzenéből, visszarepülök az időbe, amikor először láttam.

Ezután történt egy s más, hol több pedálozás, kevesebb fotózás volt, mind a kettő lógott a levegőben. Azonban Frankfurtban a bringázás útján találtam közösségre, és elkezdtem két klubban is tekerni. A közös bringázásokra vittem magammal kamerát, az elkészített fotóknak a többiek nagyon örültek, és ez határozottan motiváló volt a számomra, hogy még több fotót készítsek.


- Meséld el, hogyan készült a díjnyertes fotósorozat.

- Először is azt mondanám el, hogy nem céltudatosan pályázatra fotóztam, Szarka Zsófi kalandbringás ajánlotta figyelmembe a BIKE Magazine pályázatát, amit ezúton is köszönök neki még egyszer!



A nap, amikor a kép készült Matthias-szal, aki a képen szereplő bringás, tulajdonképpen spontán alakult. Köszönhetően annak, hogy az ötlet már megvolt a fejemben, úgy is, hogy csak hirtelen kiszaladtunk az erdőbe, a lehető legjobb képeket tudtam elkészíteni azon a vasárnapi délutánon. Az előzetes tervezés sokat segített abban, hogy a rendelkezésemre álló szűkebb időkeretben is tudatosan haladjak az elgondolt képek felé. A kép elkészítésében könnyebb dolgom volt, instruáltam őt, és szükség esetén egy-egy ötletet többször is kipróbáltam. Azonban sietni kellett, mert úgy sötétedett ránk, mintha a rolót húzták volna le.

Általánosságban elmondható, hogy az előkészítésen múlik majdnem minden. Amikor nem klubos tekerésen gurulok, magam szeretek menni, és folyamatosan azon radarozom, hol lenne érdemes fotózni. Télen is bakancsosan kirándulok és helyszíneket keresek, hogy legyen ötlet későbbre. A helyszínen, ahol a képek készültek, a fotózást megelőző hetekben többször is jártam, így tudtam, a nap melyik szakaszában érdemes odamenni. Amikor Matthias mondta, hogy érdekelné egy fotózás egy nagyon ‘gnarly’ terepen az új bringájával, egyből tudtam hova fogunk menni. Készenlétben voltunk, vártunk a ködös időre, hogy a képek hangulatosak legyenek. Remekül összehoztuk, elégedettek vagyunk a sorozattal, és többen írtak, hogy elég ütős fotók lettek, aminek legalább annyira örültem, mint annak, hogy pályázaton díjazták. Tervünk volt visszamenni egy havazás utáni verzióra, de a megközelíthetőség, és időhiány miatt idén nem jutott rá lehetőség.



- A fotózás technikai részét kedvelőknek mondanál egy pár szót a felszerelésről és beállításokról, melyekkel a képet készítetted?

- Sony és Fuji fényképezőgépeim vannak, és elsősorban fix objektíveket használok. Ezen kívül nagyon fontos kiegészítés, hogy minden objektíven polárszűrő van, ez alapvető felszerelés nálam.

Ahogy mondtam, ez egy megrendezett kép, ami azt jelenti, hogy a bringás nem kiszámíthatatlanul érkezett meg a kompozícióba, így nem kellett nagyon matekozni a beállításokon. A sűrű erdő okozta kevés fény jelentette az egyetlen fejtörést, ezért magas ISO értékkel és tág rekesszel kellett balanszolni. A terep annyira szürreális volt aznap, hogy az utómunka során tényleg nem kellett sokat változtatni a képeken.


- Mik voltak a legemlékezetesebb pillanatai eddigi fotózásaidnak?

- Meséltem már mennyi energiát teszek bele az előkészítésbe. Talán ez a felkészülési folyamat még jobban megmarad az emlékezetemben, mint egy-egy pillanat a fotózások során, vagy épp egy fotó elkészitésének pillanata.


Téli táj madártávlatból - Apjok Róbert fotója
Egy fagyos drónreptetés emléke. Fotó: Apjok Róbert.

Egyszer egy barátom révén hozzám került egy drón pár hétre, februárban, a tél kellős közepén. Szerettem volna kipróbálni, nem volt mit tenni, szorított az idő, hidegben is menni kellett és összehozni vele valamit. A hajnali indulás izgalmas momentuma bármilyen fotózásnak vagy tekerésnek. Ahogyan keresztültekersz az üres városon, az az érzésed, hogy most te valami nagyon különlegesre készülsz. Természetesen eláztam, közben a hátizsák alatt izzadtam, mintha nyár lenne. Mire megérkeztem a helyszínre, már úgy fáztam hogy összerakni is alig bírtam a felszerelést, és egyébként is aggódtam hogy majd jegesednek a drón rotorjai. Ahogy jött fel a Nap, ND-szűrőt kellett volna cserélnem, de annyira fázott a kezem hogy képtelen voltam már rá, úgyhogy összepakoltam, egy fényképpel és pár perc videófelvétellel, súlyos vereséget elkönyvelve gurultam haza. Beteg voltam vagy két hétig és megfogadtam hogy soha nem megyek fel még egyszer. Végül, még kétszer felmentem és csináltam egy tűrhető videót, bár annyira nem tartom kasszasikernek, hogy publikáljam, inkább egy kiindulópontként tekintek a tapasztalatra.


Várnagy Szabolcs, a Balatonnal a háttérben a 2020-as Hungarian Divide alatt. Fotó: Apjok Róbert

Az, hogy a Balaton Bike Derby beharangozó fotója a képeim közül került ki, legalább akkora öröm, mint a pályázatos siker. Kedvelem ezt a képet. Ránézésre egy egész egyszerű kép a Hungarian Divide-ról, de nem kis kihívás volt minden remek pillanatot megörökíteni. Káprázatos panorámája miatt a médiacsapat nagy hangsúlyt fektetett a Divide-on a Balaton-felvidékre. Tagyon környékén voltunk, amikor Tivadar mikrofonvégre kapta Kiyobe Yosukét, mert egy podcast sorozatot is csinált fotózás mellett, én pedig megindultam gyalog, hogy egy előre elképzelt fotóhoz keressem meg a legjobb helyszínt. Nagyon szerettem volna egy olyan képet készíteni, amely megkérdőjelezhetetlenül Balaton hangulatú. Jártam, nézegettem a szőlősorokat de nem találtam meg a kompozíciót, amit kerestem. Jól jött volna a képnek - meg üdítésnek is -, ha egy teraszos borozóra bukkanok, hogy egy külső szemlélő nézőpontjából tudjam érzékeltetni az eseményeket - ahogyan azt a Gruber Images profi fotósorozataiban szoktam látni. Láttam a tracker-en, hogy többen is közelednek, ezért behúzódtam egy csinos kis faház mellé, várva a pillanatot, meg a nem kívánt napszúrást. Vagy fél órát gubbasztottam mire Várnagy Szabolcs megérkezett, és elkészülhetett az a kép, amely most már a Balaton Bike Derby beharangozó fotója.


Ádám és Robi a fotózás részleteit tervezi a Kemence kápolna árnyékában a Hungarian Divide alatt
Coates Ádám és Apjok Robi a fotózás részleteit tervezi a 2020-as Hungarian Divide alatt. Fotó: Domaniczky Tivadar

Az esemény e szakaszában az élmezőny Budapest felé közeledett. A ‘Peloton’ jelentős része a Balaton környékén szenvedett meg a hőséggel, és a Zala utáni szűnni nem akaró kihívásokkal. Egész értelmezhetetlen arányok ezek. Mezőny szétszórva, mi meg őket autóval követve igyekszünk bemutatni egy országot átszelő küzdelmet, ahol minden kilométer kihívás, minden résztvevő igazi egyéniség, és limitált helyismerettel kell a kompozíciót megtalálni. Az autóban küldetés hangulat, minden létező kábelen valamilyen akksit töltünk, mindeközben a navigációs rendszer és a térerő pedig teljes krízisben. Én a hátsó ülésen hullámvasútazok, ahogyan Ádám, a fotósok szállitója, mint a Taxi francia film sofőrje repít minket a bringások nyomába eredve. Óriási bevetés volt, bárcsak újra ott lennénk.


- Milyen más témákat szeretsz még fotózni a kerékpározáson kívül?

- Az utóbbi időben tulajdonképpen csak a kerékpárral kapcsolatos ötleteket valósítjuk meg, ha lenne rá módom, akkor a zene világában merülnék el kameráimmal együtt. Számomra, elképesztően fontos az élő zene. Rengeteget jártam koncertekre, szinte tapétázni lehetne otthon a jegyekkel. A haverokkal nyaralásként tekintettünk arra, ha egy kedvenc előadónkat valahol Európában élőben megnézhettük. Egy zenekart stúdióba, aztán turnéra elkísérni és dokumentálni a színfalak mögött - ez egy hozzám nagyon közel álló projekt lenne. A hangszereket, ahogyan a bringákat is, nagy gondossággal tárgyfotóznám. Biztos vagyok benne, ha nem költöztem volna el Budapestről, akkor már belekezdtem volna ebbe a témába is. Sok zenés helyen megfordultam otthon, kerestem az élő zene és a zenészek fotózásának lehetőségeit.



- Az Instagram-profilodon, és a Bikepacking Hungary oldalain túl, hol láthatóak képeid?

- Bízom benne, hogy rövidesen egy saját weboldalon is lehet velük találkozni, és nagyobb méretben skubizni a képeket, de ez egyelőre tervezési fázisban tart. Ha el is készül a sajátom, nagyobb eséllyel, és nagyobb számban kerékpáros egyesületek honlapjain fogok blogposztokat, beszámolókat írni. Azonban, egyelőre az Instagram-profilomon lehet a legkönnyebben elérni a képeimet.


Megterített asztal egy kerékpár-műhelyben. Fotó: Apjok Róbert

- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

- Nem vitás, hogy az év legnagyobb eseménye a Hungarian Divide, amelynek fotózása egy igazi szerelemprojekt számomra. Óriási élmény volt tavaly bringásokra vadászni az egész országban, és az ott szerzett tapasztalatok az utóbbi idők legfontosabb szemléletformálói voltak. Készülök, hogy 2021-ben is a Bikepacking Hungary médiacsapat tagjaként folytatom ezt a kalandot. Nagyon szeretnék a Balaton Bike Derbyre is hazajutni fotózni, és a kempingbringásokkal bandázni. Zseniális lenne, ha pár srácot a német társaságokból el tudnék hozni Bikepacking Hungary eseményekre. A Hungarian Divide-ot nagy érdeklődés övezi itt is.

A Gelato Riding Club tagjai a német Taunus-hegységben. Fotó: Apjok Róbert

Nyélen. Fotó: Apjok Róbert

A frankfurti közösség is nagyon jól alakul, az emberek nagyon rákattantak a sportra. A munka utáni rövid tekerések általában egy trafiknál vagy pizzériánál végződnek, ez a ‘legényes’ edzésterv része -, a hétvégi tekerések a sütizős megállókkal pedig kifejezetten népszerűek. A klubok, ahol tag vagyok, a Bikepacking Hungary-hez hasonlóan szépen fejlődnek. A tervek szerint alakul itt, a közelben egy bázis, amely majd kávézóként, találkozási pontként és közösségi helyként működhet. Campout jellegű hétvégi túrákat mi is szervezünk Frankfurt környékén, és építgetjük a kapcsolatokat különböző ruha- és felszerelés gyártókkal.



Magamnak azt a célt tűztem ki, hogy kevesebb elkészült képből, kevesebb utómunkával legyen több értékelhető fotóm. Nagyon élvezem egy-egy kép megtervezésének, fotózásának és kimunkálásának folyamatát, de törekedni szeretnék arra, hogy sorozatokban gondolkodjak. A látásmódomat szeretném egy-egy ütős képre történő összpontosítás helyett egyfajta tudósító, dokumentarista jellegű irányba fejleszteni. Számomra James Robertson képei a Transcontinental-ról, az ultrabringázás dokumentarista fotózásának csúcsát jelentik. A fotózáson túl szeretnék újra elmerülni a filmezésben.


'Band Of Climbers'. Fotó: Apjok Róbert

Saját bringázásban engem is a Divide jellegű teljesítménytúrák érdekelnek. Szeretném a 2VS (Two Volcano Sprint) vagy a Transpyrenees útvonalát egyszer letekerni, bár ezek most még a szintidőn kívüli eredménnyel is elég utópisztikus tervek. Mondanom sem kell, listámon van az is, hogy Frankfurtból hazatekerjek.


- Milyen tanácsot adnál azoknak, akik most kezdenek kerékpársportot fotózni?

- Azt a tárcsát a gép tetején tekerjék az M betűhöz.


Apjok Robi a Hungarian Divide résztvevőit várja az egyik zalai kaptató tetején. Fotó: Domaniczky Tivadar

Az interjút készítette és szerkesztette Domaniczky Tivadar.


453 megtekintés