“Ami az egyik embernek vadon, az a másiknak vidámpark.”
Délelőtt tízkor kanyarodunk be a vasútállomás közelében lévő szupermarket parkolójába. A bringákat lekapjuk a kocsiról és nekilátunk bepakolni, felmálházni. Hidegek már az őszi esték, nem árt betenni a pehely dzsekit, sapkát, és azt is eldöntöttük, ugyanezen okból kifolyólag, hogy sátorban alszunk. Verőfényes napsütésben és melegben tekerünk végig Eger belvárosán, ahol ¾ 11-kor gurulunk be a Dobó térre. Sokan ott vannak már a csapatból. Gyors ismerkedés, a régi ismerősök köszöntése, (a részemről némi bringa mustra), kávé beszerzés következik. Fél 12-re mindenki megérkezik, a túravezetők gyors eligazítást tartanak. Nincsenek szigorú szabályok (tempó, ki megy elől, stb.), inkább csak kérések, hogy miként haladjunk, mire figyeljünk, valamint ismertetik hogy fog kinézni a nap. Elindulunk észak felé, ki a városból. Végig bringa úton halad 13 fős csapatunk.
Egert magunk mögött hagyva hamar rákanyarodunk egy erdészeti útra, és észre sem vesszük, már megtettünk 15 kilométert. A kissé eldugott Guba-kútnál vizet töltünk, a csőből csak csordogál a víz, így van lehetőség beszélgetni és hülyülni egy kicsit. Nagyon közvetlen, barátságos a hangulat, úgy érzem magam, mintha a rég nem látott haverokkal összejöttünk volna egy kis tekerésre.
Nincs követelmény, mindenki a saját tempójában haladhat. Aki szaggatná az elől tapossa, a hátrébb maradók kedélyesen elbeszélgetnek. A találkozási pontokon majd bevárja a csapat egymást. A két, túravezető Marci közül az egyik elől megy a csapattal (felvéve az elé dobott kesztyűt a mászások tempóját illetően), a másik zárja a sort, bevárja a pisilőket, segít a defektet szerelőknek, megbizonyosodik róla, hogy senkit nem hagyunk hátra egy trükkösebb elágazásnál. A navigációs rendszer megléte nem követelmény a résztvevőknél, persze nem árt azért elmenteni az útvonalat legalább a telefonra, hisz mindig lehetnek nem várt helyzetek.
Hosszú kapaszkodás áll előttünk, de ezzel le is tudjuk a “nap nagy mászását”. A Bükk-fennsíkban az a jó, hogy fennsík, egyszer kell feljutni, utána már a platón lehet kalandozgatni.
Van időnk felidézni Zsolttal a Hungarian Divide eseményeit, melyikőnk, hogy élte meg a különböző szakaszokat, beszélgetünk bringákról, munkáról, életről. Csak olyan ráérősen.
800 méteren, Bélapátfalva felett van az első pihenő pontunk, a Bél-kőn. A kilátás valami frenetikus! Egyszerre lenyűgöző és elkeserítő, a hegy majdnem, komplett, anyagi célú legyalulása miatt. Mégis nekem a Machu Picchut juttatja eszembe, habár az oda felmászók valószínűleg picit hosszabban és jobban küzdenek, de erre Pelikán József azt mondaná: “Nem olyan régi, kicsit alacsonyabb is, de a Miénk!” Fél órás pihenőt tartunk, így mindenkinek van ideje gyönyörködni, falatozni, még egy kávé is rotyogni kezd az egyik gázfőzőn.
Immár fent vagyunk a Fennsíkon, kis szintkülönbségű hullámvasutazást művelünk a délután folyamán. Hűvös erdőkön, virágos mezőkön vezet keresztül utunk, és néhány technikásabb mászást és ereszkedést is tartogat számunkra a délután. Olyan jó tempót megyünk, hogy a Három-kőnél 1 órás pihenőt rendelnek el a guide-ok. Majd 900 m magasan a csapat leheveredik a szikla széli mezőre, és lógatja a tekintetét az elénk tárulkozó Bükkbe.
Aznapra már nincs sok hátra, másfél-két órás tekeréssel, még épp világosban érünk a Bánkúti Turistaházhoz. Friss sztrapacskával várnak minket, hozzá egy sört vagy üdítőt is tartalmaz a részvételi díj. Páran előkészítjük a gyomrunk egy meleg levessel, jól esik a hirtelen leesett hőmérsékletben való lejtőzés után. A vacsora finom, az adag nem hatalmas, de megfelelő, a sör kellemesen zsibbasztó. Folyik a traccsparti az asztal minden pontján, aminek a túravezetők felhívása vet véget, ideje indulni, még vár ránk a táborhelyre jutás és sátorverés. Előkerülnek a lámpák, dzsekik, szélmellények, hiába, már csak 8-9 fok körül van. Rövid tekeréssel már ott is vagyunk a táborhelyünknél. A Bükk-fennsíkon nagyon korlátozottan lehet csak sátrazni, bivakolni és tüzet gyújtani. Éppen ezért a szervezők már jó előre leegyeztették szándékunkat az erdészettel.
Ki-ki, megkeresi a számára szimpatikus placcot, és sátorállításba kezd. Közben az egyik Marci már meg is rakta az ebben a pillanatban életre kelő tábortüzünket. Összegyűlünk a padokon, és a pont jó helyre dőlt hatalmas fatörzsön. Előkerül egy hangfal, némi pálinka, whisky, szisszen egy-egy sör. Kultúrált italozgatás és beszélgetés veszi kezdetét. Táncol a narancsos fény a tűz körül ülők arcán, mosolyra húzódnak a szájak egy-egy viccesebb történet közben. Marcinak eszébe jut a Tour de France, kis csapat verbuválódik köré, hogy egy apró telefon képernyőn megnézzék a befutót. Közben a társaságból többen aludni készülünk. Csodálatosan tiszta idő van, millió csillag ragyog felettünk, még sincs hideg a platón.
A napi táv 56 km, 1400 m körüli szinttel.
A jó idő reggelig kitart, hajnalban sem hűl le kritikusan a hőmérséklet. 7 óra körül ébredezi