A Gravelion röviden tömören az első Ukrajnában rendezett gravel esemény amit még tavaly július végén látogattam meg. Hazaérkezésem óta érik bennem, egy rövid beszámoló írása és mivel végre lett végre egy kiváló platform ahol megoszthatom, több mint fél év után megtörtema hallgatást.
Az eseményt egy kijevi underground közösség, az ATCX (Alco Team Cyclocross) szervezte, akik egyébként elég laza amatőr cx versenyeket, grouprideokat rendeznek Kijevben és környékén.
Kárpátalja egy viszonylag közel fekvő, festői vidék, aminek meglátogatása egy időutazással is felér. Már régóta terveztem, hogy egy bikepacking túra keretei közt meglátogatom, szóval mikor megtaláltam az eseményt rögtön tudtam, hogy ott a helyem.
Záhonyból egy ~110km-es út várt rám. Mondjuk azt elfelejtettem belekalkulálni, hogy a záhonyi határátkelő nem bringázható, így egy lehuppant ukrán kisbuszban keltem át, ami egészen Ungvárig vitt, ahonnan egy 90 km-es, végig emelkedő, szembeszeles út várt rám az Ung völgyében. Utam végig Ladákkal, Zilekkel, csirkékkel, tehenekkel, az út felétől magasodó hegyekkel volt szegélyezve. Egyébként ez egy teljesen jól bringázható szakasz, a szlovák határ közelében bringaút jelzés is van rajta.
A rendezvény tábora az Uzsoki-hágó tövében volt egy erdei tisztáson: hegyi patak, reggelente tehenek, nulla fényszennyezés, olyan a hely amilyennek lennie kell. Itt állt a kb. 20-30 sátorból álló rajt-cél terület, ami egyben egy chillzone és közösségi tér is.
Maga a verseny egy igen csak leromlott, sokadrangú, durva aszfaltozatlan úton zajlott. Egy hágó megmászása után egy baromi köves lejtőn kellett leereszkedni az ellenőrzőpontig, ami fordítóként is szolgált. Itt vártunk be mindenkit, így közben volt lehetőség visszatölteni a felhasznált energiát, és a kútból vizet meríteni. Miután mindenki megérkezett, (ez egész hosszú ideig tartott, volt akinek már felfele sikerült felütést begyűjtenie) felmásztunk a közeli hegygerincre, ahol érkezési sorrendben, mint egy képzeletbeli rajtrácsra felállva elrajtolt a 2. etap. Egy hosszabb, mtb maratonokat idéző gyors lejtőn verettünk le a völgybe, majd onnan a korábbi utat teljesítettük, az ellenkező irányból. Menet közben platós Uaz által vezetett halottasmenetet, vad kutyákat, kerülgetve vezetett az utunk vissza a rajtig.
A végső eredményt a két futamon elért helyezések átlaga adta, gyakorlatilag az első helyezettet és jómagamat leszámítva szinte mindenki defektelt, szóval csak részben múlott a végederedmény az erőnléten.
Az eredményhirdetés, majd afterparty után, másnap reggel egy másik hosszabb útvonalon indultam haza. A tegnapi gravel szakaszt újból megtettem, utána pedig a Szarvasháza - Szolyva - Munkács útvonalon indultam meg a magyar határ felé. Nagyjából fél útig elkísért egy odesszai srác, aki épp akkor tért vissza egy 2 hónapos Balkán, Appennini-félsziget, Alpok túrájáról, útközben rengeteg sztorit mesélt ami eléggé motivált abban, hogy legközelebb, ne két napra induljak el.
Az országról nagyvonalakban annyit, hogy Kárpátalja tényleg egy elmaradott, lerobbant vidék, viszont az emberek kedvesek, a táj lenyűgöző, és az igazi poszt-szovjet hangulatot nagyon hozza. Én már idén tervezek visszatérni, egy hosszabb túrára.
A setupomról annyit, hogy elég kezdetleges minimalista volt. Egy Focus Mares AX bringával vágtam neki, kormányra egy egyrétegű sátrat szíjaztam, ezenkívül egy Author Sumo nyeregtáska (ami az oldalon lévő teszttel ellenben engem nem győzött meg), valamint egy akelleténél kisseb váztáska alkotta. Az egész bringa menetkész tömege kb. 16 kg volt, ezt nyugodtan nevezhetjük ultralight setupnak.
A versenyről készült aftermoovie:
A verseny hivatalos fotóalbuma IDE kattintva megnézhető.
CXmagazine interjúja a szervező sráccal IDE kattintva elolvasható.
Strava tracklogok:
https://www.strava.com/activities/1732501680
https://www.strava.com/activities/1733587043
https://www.strava.com/activities/1736003681
Írta: Szamos Márton