Bikepacking túra az Adriai tengerhez

A 2018 nyár elején csináltuk életünk eddigi legnagyobb túráját, ami Győr-München-Győr közötti távolság megtételét jelentette. Itt még marha sok cuccal, rengeteg Magyarországról hozott élelmiszerrel túráztunk, próbáltuk minél olcsóbban kihozni az utat. Mondanom sem kell: rögtön rákaptunk az ízére. Így hát nyár végére muszáj volt legalább még egy túrát beiktatni, ami végül a tengerpart lett. Időnk szűkös volt, mert suli kezdés előtt még egy egysebességes versenyre is haza kellett érnünk. Így Triesztre esett a választás, ami nagyjából a legközelebb található Magyarországhoz.



A túra amelett hogy egysebességes bicajokkal vágtunk neki, azért is volt különleges mert egészen idáig, vagyis 2018. augusztus 21-ig még soha nem jártam a tengernél.

Az út a tengerig nagyjából két napig tartott. Az első nap 124 km-t tettünk meg és Mariboron keresztül Slovenske Konijice városkáig jutottunk el, ahol aztán részben a medvéktől való félelmünk és fáradtságunk miatt a város parkjában aludtunk. Pirkadat előtt szedtük a sátorfánkat, a helyi pékségben megreggeliztünk, ittunk egy eszméletlen finom mogyorós kávét és elindultunk.



Második napon 157 km tekerése volt a tervünk, és az hogy így eljutunk a tengerig. Ez végül nem sikerült az 1500 méter szintemelkedés miatt. A fővárosba érve Ljubljanában tartottunk is egy nagyobb pihenőt. Ilyenkor a melegben a kedvenc időtöltésünk volt a függőágyban és az árnyékban való szundikálás.



Estefelé már láttuk, hogy nem lesz meg a tervezett cél, de ahol voltunk sem maradhattunk, mert minden sarkon egy medvére figyelmeztető tábla jelezte a veszélyt, így a legközelebbi városig Postojnáig hajtottunk, ahol végül egy ipari park mellett aludtunk el.



Harmadik nap reggel pazar kilátás fogadott minket, láthattuk ahogyan a nap felkel a hegyek mögül. Mivel szabadég alatt aludtunk minden nap, így reggelente hasonló látványra kelhettünk. Triesztig nagyjából csak gurultunk. Most is kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy milyen érzés volt előszőr látni a tengert.



Triesztben 1,5 napot töltöttünk, ami nagyjából abból állt, hogy búvárkodtunk, bringával felfedeztük a várost, megettük életünk legjobb pizzáját, megnéztük a felkelő napot és a strandon aludtunk a függőágyban.



Negyedik nap délután indultunk haza. Célunk az volt, hogy letudjuk a Triesztet körülvevő hegyeket és eljussunk a harmadik napi jól bevált szálláshelyünkre.



Ötödik nap reggel gondoltunk egyet és eldöntöttük, hogy Magyarországon akarunk már éjszakázni. Ehhez 260 km-t kellett megtennünk, ami életünk eddigi leghosszabb távja. Nem gondoltuk volna, hogy ezt fixivel fogjuk teljesíteni. Nagyjából éjjel kettő körül érkeztünk meg Magyarszombatfára. Másnap az első vonattal elindultunk Győr felé.


Szlovénia hegyei és az egysebességers bringáink nagy kihívásokat állított elénk, de végül nem volt olyan emelkedő ami végül kifogott volna rajtunk.


A felszerelésünk:

  • ponyva (egyszer sem esett, ezért nem használtuk)

  • hálózsák

  • kettő mez, kettő nadrág (forrásokban és patakban mostunk)

  • gázfőző edénnyel

  • függőágy

  • egy aláöltözet

  • esőkabát

  • pár belső és szerszámok

  • powerbank


Elég könnyűek voltak a bicóink kb 17 kg, de legfőképp a váltó hiánya lassított minket, amit inkább kihívásként éltük meg. Személy szerint az én 49-17-es hajtásom elég jónak bizonyult, viszont Marcell a 42-15-ös hajtását pörgősnek találta.


Óriási élményként éltük meg ezt a túrát, azóta is sokszor emlegetjük. Első bikepacking túránk volt és minden percét élveztük. Akár a tudatos pakolásra vagy a minimális felszerelésnek köszönhető rendkívül gyors haladásra gondolunk. Az új helyek felfedezésével járó élményeket nem is említve.  Ezeknek az élményeknek a hatására is van már pár tervünk 2019-re.


Strava linkek az útvonalról:

Első nap

Második nap

Harmadik nap

Ötödik nap (sajnos csak 190km van meg a 260-ból)


Írta: Tóth Gellért

Képek: Tóth Gellért és Varga Marcell

471 megtekintés

Copyright Bikepacking Hungary - Kalandbringás Sportegyesület 2020
Budapest, Hungary

info@bikepackinghungary.com