Az olcsó seatbag: Author Sumo X7 2018

Frissítve: júl 8


Miért pont a Sumo a második seatbag teszt alanya? Ennek rögtön három oka is van. Elsőként, hogy falkánk domináns rókalánya, látván, milyen boldog vagyok a backloaderrel igényelt valami hasonló megoldást, és megbeszéltük a budget szűkentartását. A második részben ebből következik.

Ez az itthon legolcsóbban megvehető seatbag, ami komolyanvehető kapacitással bír. A harmadik pedig ebből: talán ezt vettétek meg a legtöbben. (Hamarosan ha minden jól megy, megnézünk egy már sokat futott példányt.) Szóval mit tud a legolcsóbb cucc a szegmensben? Jellemzően egy tizesért be lehet rendelni egy csomó hazai webshopból, egész sok boltban tartanak is belőle, szóval elérhető. 

Olcsóbb mint az itthon beszerezhető roswheel táskák (Attack széria), és Kellys sajátmárkás táskája (a “Tanaya” néven futó jószág csak az egyik Kellys vevőtalálkozón volt kezemben, és nézegettem bringára szerelve. Kidolgozásra kicsit igényesebb, de első blikkre formára szerencsétlenebb mint a Sumo. Árban meg a másfélszerese) bőven drágább. Tehát nem véletlen, pont nálunk is ő kötött ki. Három fő dolgon mennék végig a Sumoval kapcsolatban. Az anyagokon, az összerakáson, a funkcionalitáson.  Az anyag választással kapcsolatban előre leszögezném, ennyiért többet várni erős túlzás lenne. Tíz rongyért nem fognak szembejönni milspec hevederek és csatok, nem lesznek vízhatlanítva a varrások, és az alap sem cordura lesz hanem valamilyen olcsóbb nylon. A tervezőknek egyébként egészen jól sikerült megoldani, hogyan lépjenek túl az erős iróniával szarból váratnak nevezett alaphelyzetből. Adott a 600d nylon amit a terhelésnek kevésbé kitett részeken 420d-re vált. A belső oldal klasszik tpu borítást kapott, ez alapból vízálló.

Persze az illesztéseknél, varrásoknál – amik nem túl szorosak, de elégnek tűnnek – semmi nem akadályozza a beázást. Az anyagnak már újkorában is lényegesen kevesebb tartása van mint az überhightech fura polyetheylen anyagnak mint amiből a backloader készült. A hevederek lényegesen, tapintásra is érezhetően olcsó cuccok, persze még így is messze túlteljesítik amekkora terhelést itt kaphatnak. Persze baromi király amikor száz kiló feletti szakítószilárdságú milspec meg egyéb nagyon jól hangzó szabványoknak megfelelő alapanyag van a táskádon amibe vagy öt kilót pakolsz, de hidd el, ezek is “do the job”. A csatok duraflex copyk, puhább anyagból, láthatóan sorjásabban. Némi bejáratás után egészen faszán működnek, nem hiszem, hogy gond lenne velük hosszútávon sem. Ha mondjuk ITW, Duraflex meg egyéb überminőségi örökéletű szerelékekhez vagy szokva, akkor kicsit nyúlós érzést adnak, de őszintén ez sokban nem rontja a használati értéküket. Nagyon megfeszítve sem csatolnak ki és nem deformálódnak nagyon, szóval teszik a dolgukat. Az összeszerelés, hát ez megint egy érdekes kérdés. A táska be tud ázni a varrásoknál, amik hát, spórolósak. Csak a nagyon muszáj helyeken találok dupla varrást, én sokkal több helyen alkalmaztam volna, őszintén kíváncsi vagyok meddig fogják így bírni a hevederek bevarrásai, persze lehet csak túlaggódom. Mondjuk öt-hat kiló ami bekerülhet reálisan egy ilyen zsákba, nem túl sok. Vannak kilógó cérnák, és ha már cérna, az tökrendben van. Becsípődésem a reflektív felületek. Nos akad bőven. És én ennek nagyon örülök, mert minél láthatóbb az ember annál jobb. Szóval ez része király. Jó a reflektív anyag, megfelelő helyeken van. A tépőzárak elég jónak tűnnek. A levarrásuk már kevésbé… Most, hogy kellően szétfikáztam az alapokat, eljutunk oda, hogy miért is ajánlom mégis a Sumót? Mert egy igen jól megtervezett cucc, és igen ebbe láthatóan belekalkulálták, hogy gyengébb alapokból kell kihozni. Vannak persze olyan részletei amit másképp csinálnék, vagy átalakítanék rajta, de a legtöbb megoldás, jó, ötletes, sőt ha jobb anyagokból raknák össze, egészen előremutató is lehetne, így csak simán megteszi, és teljes értékű felszereléssé varázsolja. Ami egy bőven vállalható kompromisszum.

A kialakításban elsőre semmi forradalmi nincs, a szokásos tojás forma. Dupla pánttal tudod a nyeregcsőhöz rögzíteni, és két bujtatóval felhevederezni a nyeregsínhez. Igen, itt nincs csat. Ezzel kényelmetlenebb fel-le szerelni a pakkot, lassabb is, de együtt lehet vele élni. A két oldalfal merevített, viszont maga a táska széltében nem. Ennek hála üresen, ha fent hagyod, összecsuklik mint egy harmonika. Nem tudom, hogy a nyeregsínel a csat hiánya, vagy az üresen is masszív táska benyomás mennyire hiányzott volna, ha nem a backloadert szokom meg. A rolltop-ot a szokásos módon tudod zárni, bár itt, nem egyszerűen merevítették a rolltop száját, hanem egy tépőzárral is ellátták, ami egészen meglepően erősen zár, annyira, hogy néha kifejezetten azt éreztem, előbb enged a varrás mint a velcro. A két oldalsó csatot sikerült szarul felvarrni, mármint a helyén van csak az egyik fordítva lett befűzve, és egyiknél sem sikerült a helyére bújtatni a heveder végén lévő hurkokat, amit utólag újra varrás nélkül már nem is lehet. Pedig az ötlet jó volt. A rolltopot egy a táska alján induló és felül majdnem a nyereg vonalában becsatolodó hevederrel is ellátták, amit a gyári fotókon többnyire plusz cucc rögzítésére használnak, én viszont simán csak azt érzem, hogy baromi jól stabilizálja a táska hátulját ha az megfelelően van csurig pakolva. Abszolút hatalmas pirospont. A táska alján egy gumihálós rögzítési felületet találunk, aminek itt sok értelmét nem látom, cserébe át tudod fűzni a táska tetejére. Itt két keresztben levarrt hevedert találunk a szélén külön kis bujtatókkal, ahova lenti hálót szervezhetjük át, vagy simán gumipókolhatunk, és ami nekem a legjobban tetszik akár kisebb molle rögzítésű zsebeket is elhelyezhetünk. Még egy pirospont! Hosszában felvarrva egy hevedert találunk alul ami kis osztásokkal rögzítettek, így viszonylag jól lehet mindig a megfelelő szögben álló lámpát rakni rá.

Ugyanilyen heveder került előre, a nyeregcsővel találkozás pontjára megakadályozni a gyors kopást, meg némi merevséget adni. Utóbbi nem igazán sikerült. A kialakítás egészen ötletes az egész táskán. Egyedül az alsó hálós rögzítést nem tudom mire vélni, alapvetően bármit raksz oda, durván csökkenti a “clearence”-t a a hátsó kerék és táska között. Még az égbehúzott nyergű 26er vasamon sem biztos, hogy megpróbálnék oda pakolni.

Használat közben különböző módokon megpakolva, nem tudnék klasszik hátrányt felhozni a nagyokhoz képest, a gyengébb szerelékek ott érződnek a leginkább, hogy az egyébként igen jól rögzíthető táska, huszonpár kilométernyi földutazás során már érezhetően mocorgósabbra lazult, noha nem kell semmi drámaira gondolni, a helyén maradt, láthatóan jobban ficergett. Nem árt néha ránézni, és ráhúzni ha nagyon rázós az út. Összességében ha nem a sivatagi expedícióra készülsz vagy az Amazonas menti esőerdőkbe, hanem pár hétvégét eltöltenél szabad ég alatt, outira keresel táskát, vagy csak egyszerűen olcsón akarod megúszni, akkor ne keresgélj tovább. Kivételesen a legolcsóbb versenyző is teljesen vállalható. Főleg, ha idővel átvarratsz pár gyengébb részt, lecserélsz pár csatot. Akkor viszonylag sokáig élvezhetitek egymás társaságát. Ezért a pénzért simán. Persze ha közvetlenül mellé teszed akár a topeak-et, akár egy apidurát, pontosan látni fogod a különbséget anyagokban, hogy minek a helye mennyire van kiszámolva, látszik, hogy bőven öltek bele órákat a tesztelésbe, ha azonban az out of box funkcionalitást nézzük ez is pont úgy ott tart öt kiló cuccot a seggünk alatt. Ha eddig csak a felszerelések ára tartott vissza egy ilyen táskától, a Sumo a barátod. Lecserélném-e rá a backloadert? Egy frászt. 

Az olcsó, de jó kategóriában sorban áll a podsacs és a roswheel.


Pápai Dávid írása.

422 megtekintés

Copyright Bikepacking Hungary - Kalandbringás Sportegyesület 2020
Budapest, Hungary

info@bikepackinghungary.com